Ónos esőt jelzett az időjárás előrejelzés erre a napra, de engem ez sem tántorított el attól, hogy részt vegyek a magyar filatélia egyik legnagyobb kincsének, az 1938-ban kiadott "Hazatérés 1938" felülnyomású 70 filléres bélyegünk felülnyomat nélküli un. NAGYMÁNYA-tévnyomatának megtekintésében.

Szerencsésen beérkeztem a Bélyegmúzeumba, ahol első lépésben kitöltöttem a regisztrációs lapot. Én voltam a 9-dik és ezzel zártam is a sort. Egy idős házaspáron és rajtam kívül csak újságírók voltak - hiszen ez egy sajtótájékoztató volt. Izgatottan közeledtem a vitrin felé, ahol a felbecsülhetetlen értékű egyben megmaradt 24-es tömböt tárolták. Szépen, ízlésesen elhelyezve nézhettem meg ezt a ritkaságot. A vitrin közepén helyezkedett el, bal oldalán egy rövid leírást, jobb oldalán pedig a Szent István sor 70 filléres értékének, valamint az ebből kialakított, eltérő alapszínű és Hazatérés 1938 felülnyomással ellátott 70 filléres címlet 4-es tömbjeit helyezték el. Itt volt látható az - ez idáig - egyetlen ismert postai szállítólevél¹, amelyet ezzel a tévnyomattalbérmentesítettek. Csodás látvány ezeket a ritkaságokat együtt látni, mindenkinek ajánlom a megnézését, hiszen ilyet nem minden nap lehet látni és egy igazi bélyeggyűjtőnek ez annyira szent és "kötelező" dolog, mint egy muszlimhitűnek elmenni Mekkába! (Megj.: Mekka Mohamed próféta szülőhelye, a muszlimhitűek első számú zarándokhelye). A ritka kincs állagának, eredeti látványának megóvása érdekében csak rövid ideig lesz látható, 2009. január 14-től február 1-jéig.

A bélyeg bemutatóját Szabó Jenő muzeológus tartotta. A tévnyomattörténetét először feltáró tanulmány a Bélyegmúzeumot is működtető Hírközlési Múzeumi Alapítvány évkönyvében jelent meg tavaly szeptember elején Szabó Jenő tollából. Ez a kiadvány megvásárolható a Bélyegmúzeumban (1.500Ft)! A sajtótájékoztató - a tanulmány alapján - végigvezette a tévnyomatlétrejöttének, felfedezésének és későbbi - ismert - sorsának alakulását. A "szakmai" részhez, mivel Szabó Jenő alapvetően nem filatelista, Visnyovszki Gábor MAFITT elnök és a bélyegek nagy tudója adott érdekes felvilágosítást.

A "nem filatáliai" beállítottságú újságírók kérdése a témával kapcsolatban természetesen nem is lehetett más, mint hogy mennyi lehet az értéke a kiállított ritkaságnak! Visnyovszki Gábor rutinos módon megválaszolta ezt a nehéz kérdést, először egyszerű matematikai alapokra helyezve (ha 1 tévnyomatértéke kb. 3 milllióforint, akkor a 24 db értéke 72 millió forint), viszont a filatéliában az összefüggéseknek darabszámtól függően nagyobb értékük van, mint az egyedi bélyegeknek, ezért a 24-es tömb értéke nagyobb, mint 72m. Ft. Ráadásul ebből a tévnyomatbólnem ismert ez idáig egyetlen egy összefüggés sem - a 24-es tömb kivételével -, ezért ennek értéke jóval magasabbra kalibrálható! Összességében elmondható, hogy egy bélyegritkaság annyit ér, amennyiért megveszik, de reméljük erre a megmérettetésre a NAGYMÁNYA 24-es tömbnek nem lesz lehetősége! Itt Visnyovszki Gábor példaként hozta fel a 2db 1867-es piros 3 krajcáros levél történetét, ahol az első levelet -amelyet a  Bélyegmúzeum őriz - 41,8 millió forintért, a második levelet viszont már 100 millió forintért árverezték el².

Az újságírók színesben kinyomtatott képeket kaptak néhány ez idáig fellelt NAGYMÁNYA bélyegről és egy szállítólevél szelvényt az eredeti felülnyomott bélyeggel bérmentesítve.
Azt is megtudhattuk, hogy a Bélyegmúzeum lelkes dolgozói ezt a sajtótájékoztatót kezdő lépésnek szánták, ugyanis szeretnék sorjában bemutatni a Bélyegmúzeum ez idáig még nagyközönség számára be nem mutatott bélyegritkaságait. Köszönet érte a filatelisták és az egész magyar társadalom nevében!

Most pedig egy kis kronológiai összefoglaló a NAGYMÁNYA bélyegek létrejötte, felfedezése és kalandos útja felől:

1938. szeptember vége: Müncheni konferencia

1938. október: A diplomáciai tárgyalások biztató alakulásának hatására a posta jelezte az Állami Nyomdának, hogy felülnyomott bélyegekkel kíván megemlékezni a küszöbön álló s a nemzet számára örömteli eseményről.

1938. október 31: A két állami intézmény már a példányszámról is megállapodott.

1938. november 02: Első bécsi döntés

1938. december 01: Hazatérés, két értékből álló sor megjelenése

1939. április: feltételezések szerint ekkor szállították a felülnyomat nélküli ívet Nagymánya postahivatalába.

1939. május 20: dr. Eőry László ferencvárosi gyermekorvos telefonon érdeklődött a posta-vezérigazgatóságon, hogy adott e ki a posta felülnyomás nélküli barna színű 70 filléres bélyeget? Ekkor a posta még nem tudta meg, hogy hol használták fel az ominózus bélyeget.

1939. május 21: fordul  Egy budapesti magántisztviselő levélben fordult Koprla Pál nagymányai postamesterhez,  hogy a mellékelt válaszborítékot a felülnyomat nélküli 70 filléres értékkel bérmentesítve küldje vissza számára, annak ellenértékét mellékelte is.

1939. május 22: Egy ismeretlen fiatalember egy borítékkivágással jelenik meg a posta-vezérigazgatóságon. A bélyegző lenyomatból kiderült: Nagymánya, ahol a tévnyomatot felhasználták.

1939. május 23: A már említett budapesti magántisztviselő ismét levélben fordul a nagymányai postamestehez -,mivel első levelére elutasító válasz érkezett - , melyben érdeklődik a posta-vezérigazgatóságra visszaküldött bélyegek darabszámáról és azok névjegyzékéről, akiknek ezen időszakban ajánlott levelet adtak fel.

1939. május 28: Ismét levélben fordul a nagymányai postamestehez - mivel előző levelére hivatali titoktartás miatt nemleges választ kapott - most már üzleti alapokra helyezve a hangsúlyt és 2-5 pengőt ajánl fel a bélyegért.

Levelek a posta vezérigazgatóságára

1939. június 05: levelében most már 10-20 pengőt ajánl fel a postamesternek, a használatlan példányért pedig 50 pengőt!
Tersztyánszky Ákos vezérigazgató a beszolgáltatott 38 db postatiszta bélyegből a következőknek engedélyezett kiutalást:

1 .dr. Eöry László (és két filatelista barátja) 3 db
2. dr. Jakab Oszkár (Pénzintézeti Központ elnöke) 2 db
3. dr. báró Szalai Gábor (előző posta-vezérigazgató) 2 db

Tehát maradt 31 db a vezérigazgatóságon, mert több kiutalást nem engedélyeztek!

Természetesen többen is szerettek volna hozzájutni a ritkasághoz, de hiába a felajánlott nagyobbnál-nagyobb összegek, nem kaphattak a bélyegből.

A Bélyegmúzeumban őrzött 24-es tömb

A 1939. június 15-én 150 pengőt ajánlottak egy postatiszta bélyeg darabjáért.

Később a használtért 750 pengőt, a használatlanért 1500 pengőt ajánlottak fel.

1940. március 29-én megjelent Székely Sándor bélyegárjegyzéke a használtért 800 pengőt, a használatlanért 1200 pengőt jegyez.

1941. december 16-án 1 db-ért és egy 4-es tömbért 12.500 pengőt kínálnak fel a Bélyegmúzeumnak!

Összefoglalva: 62 db bélyeg került "felhasználásra" és 38 db bélyeget szolgáltattak vissza. Ebből 7db-ot kiutaltak a kérők részre. Jelenleg egy 24-es tömb és 1 db különálló használatlan bélyeggel rendelkezik a Bélyegmúzeum. Körülbelül egy tucat használt bélyegről van pontos információnk. A 100-as ívből származó bélyegek mintegy felének ismeretlen a sorsa.

Barátaim, filatelisták lehet kutatni a többi után!

Balázs Péter

Zárszó:

Bár sokan azt gondoljátok, hogy a mai fiatal filatelista generációnak már nem jut ezekből a fantasztikus bélyegekből, álljon itt egy követendő példa, hogy sosem szabad feladni, tudással, odafigyeléssel és egy kis szerencsével mi is hozzá juthatunk - ha nem is ilyen értékes - különleges bélyegekhez, filatéliai dokumentumhoz. Amint említettem Visnyovszki Gábor szállítólevél szelvényeket hozott magával az újságírók megajándékozása céljából. Az előadás közben - fél füllel Szabó Jenőt hallgatva - megakadt a füle egy dátumon: 1939 június 30.!  Ezen a napon lehetett hivatalosan utoljára felhasználni az 1938-as HAZATÉRÉS bélyeget. "S lőn" világosság éppen egy ilyen példány feküdt csendesen a többi szelvény között elbújva!

[1]

(bulletin d"expédition), eltérően a vasúti és egyéb fuvarozásoknál használt fuvarlevéltől (l. o.), a postai Sz. nem jogügyletet bizonyító, hanem egyszerüen postakezelési okmány, mely a postacsomagok kezelésének könnyítésére s ellenőrzésére és legtöbb esetben egyúttal a kézbesítés bizonyítására is szolgál. A postai Sz. nem egyéb, mint a hozzátartozó csomag összes megkülönböztető adtainak (cím, érték, súly, tartalom, szám, egyéb jelzés stb.) összefoglalása egy papiroslapon, mely ilyenformán alkalmas a rovatolásnál a csomagot az iróasztalon helyettesíteni, a sommás eljárásnál pedig a csomagkezelést hathatósan ellenőrizni, mert a Sz. a levélanyaggal szállíttatván a rendeltetés helyére, a csomagtól függetlenül érkezik s igya Sz. alapján határozzák meg, mely csomagoknak kell megérkezniök.[Pallas Nagylexikon]

A postai "szállítólevél" a feladott csomagok kísérő okmánya, amely három részből állt, egy letépett szelvényét a feladó,

egy másik oldali szelvényét a címzett kapta, míg az okmány törzsén a posta a címzettel igazoltatta a csomag átvételét, majd ez utóbbit meghatározott ideig a kézbesítő hivatalban őrizték. A bérmentesítést az esetek nagy részében bélyeggel rótták le, belkezelésben. A selejtezési határidőt követően a bélyeges okmányokat a gyűjtők részére kilósárúként értékesítette a posta, az eljárás során a bélyeges részeket általában leválasztották, a teljes szállítólevelek (mármint a teljes - szelvények nélküli - okmányok) elég ritkák (időszakonként változóan), a bélyeges szelvények időnként még előbukkannak, de az így értékesített bélyegek nagy részét leáztatták.[Visnyovszki Gábor]

[2]

Százmillió forintnak megfelelő svájci frankot fizettek egyetlen hibás magyar bélyegért egy zürichi árverésen. A bélyegből összesen hat darab található a világon. Megszólalásig hasonló párjáért néhány évvel ezelőtt harmincnyolcmillió forintot fizettek.

1867 szeptemberében Félix Pfeiffer postára adott egy levelet Kőbányán, amelyre ötkrajcáros bélyeget kellett ragasztania. Ám a bélyegre öt helyett véletlenül három krajcárt nyomtak. A tévedést senki nem vette észre, Pfeiffer úr pedig nem is sejtette, hogy üzleti levelének borítékjáért százötven évvel később százmillió forintot fognak fizetni.
- A zürichi Corinphilia árverezőházban elkelt bélyeg nagyon ritka és különleges, ezért olyan értékes. Az 1800-as évek végén a bécsi nyomdában az ötkrajcáros címletek nyomtatásakor véletlenül egy hármas számjegyű nyomódúc is keveredett a többi közé. Ezeket a bélyegeket annak idején ugyanúgy ötkrajcárosként forgalmazták, senki nem vette észre a különbséget - magyarázta lapunknak Visnyovszki Gábor bélyegszakértő. - A gyűjtők számára nagy kincs a tévesen nyomott bélyeg, főleg, ha kevés található belőle. Ebből a típusból összesen hat darabot tartanak számon a világon, közülük kettőre a Pfeiffer család levelezésében bukkantak rá.
A Pfeiffer család valószínűleg kereskedéssel foglalkozott a XIX. század végi Budapesten, több láda hivatalos levelezést hagytak maguk után. A bélyegek között található két világritkaság egyike a nemrég elárverezett téves nyomású bélyeg, a másik pedig annak majdnem tökéletes mása, amely 1997-ben Budapesten kelt el 38 millió forintért (plusz jutalék. Szerk.). [www.posta.hu]